Nem voltam igazán őszinte abban, ahogy megítéltelek téged, amilyen történeteket kreáltam, kiszíneztem arról, hogy milyen nehéz gyermekkorom volt.

Hogy bántottál, szóban és tettekben is.

Ez volt, igen. Az eddigi életem, ahogy emlékszem rá, valahogy e köré fonódott, hogy játszottam ebben is.

Sokszor az áldozat szerepét.

Ma már tudom, hogy az aki, ami vagyok, az EGY vagyunk, és te eljátszottad a szerepet, ami ahhoz kellett, hogy ráébredjek, hogy nem a személyiségem vagyok.

Ez micsoda csoda, hogy általad is felfedezhetem, hogy ki, mi vagyok!

Az egó hajlamos a negatív dolgokra figyelni, ezért aztán gyakran ezt tápláltam is veled kapcsolatban, a szomorú, fájdalmas dolgokat hangsúlyoztam, és közben meg elfelejtettem értékesnek látni a lényedet, úgy igazán.

  • az, hogy ki tudtál hordani, világra tudtál hozni engem úgy, hogy nem tudtad, hogy ott volt velünk az elején Anna, az ikertesóm. A szervezeted micsoda erős volt, hogy ezt a toxikus állapotot túl tudtad te is élni, és így születhettem meg

 

  • ahogy gondoskodtál rólam, szerettél, elláttál képességeid szerint. Annyit adtál, amennyit csak tudtál

 

  • mint egy anyatigris, úgy küzdöttél néha értem, csak hogy jó legyen nekem

 

  • csodás művészi, kreatív tehetséged volt, gyönyörűen rajzoltál, te festetted a legszebb királykisasszonyt és királyfit. A világ legszebb farsangi jelmezeit te készítetted el, volt, hogy 1-2 nappal a bál előtt, még éjszaka is dolgozva rajtuk

 

  • horgoltál, hímeztél, hihetetlen tehetséged volt a széphez, hiszen te is az voltál, számomra a legszebb anyuka, egy igazi  tündér

 

Ma azt is tudom, hogy te is empataként érkeztél, szenzitív idegrendszerrel, mélyre érzékeléssel, amit – mivel nem tudhattad, hogy mi is ez – levezetni gyakran indulatokkal tudtad csak.

Az emberekkel nem igazán tudtál kijönni, de imádtad a növényeket, állatokat, tudtál velük beszélgetni, szeretted őket, és ők ezért nagyon hálásak voltak feléd.

Tisztelem benned azt is, amilyen kilépést választottál , a magányt és a gyors leépülést, hogy megmutasd nekem, lehet másképp is!

Hát, nem semmit játszottunk mi együtt!

És a TUDAT, hogy mindketten ezt terveztük, ez így OK.

Örülni szeretnék, minél többet megélni az életet.

A pillanatot.

Veled a szívemben!

KÖSZÖNÖM az életemet, mindent is, amit tettél, és nem tettél.

Ez így volt rendben a teremtés egészében.

SZERETLEK és TALÁLKOZUNK MÉG!

 

Ágota