2024. augusztus közepét írjuk, még két hét, és vége a nyárnak, sokan szabadságon, pihennek, elutaznak családdal, barátokkal.
Az időjárás is maximumra tekerve, hőrekordok dőlnek meg, igen, most túlélésre játszunk, de ez is rendben van.
És ez is elmúlik.
Ahogy eddig is.
A hőguta, a forróság nem csak az időjárásban tombol ezerrel, hanem forró a hangulat a környezetünkben is, mintha valaki folyamatosan pakolná a tűzifát az amúgyis magas hőfokon lobogó tűzre, még, még, még, el ne aludjék.
Nézz csak körül, feszült a hangulat a politikában, háborúk, soha végetnemérő ellenségeskedések, egymásra mutogatások, ki hazudik, ki lop, csal, kinek van igaza, egyáltalán mi az igazság.
Itt volt az Olimpia, azon is lehetett rágódni, mint egy gumicsonton, a média mindig szolgáltatott olyan témákat, amikben az emberek egy része szakértőnek, hozzáértőnek gondolta magát, vélemények, ellenvélemények ütköztek, minimum két részre szakítva így a kommentelők táborát. Hirtelen Milák Kristóf úszó, és Imán Helif bokszoló esete jut az eszembe, ez utóbbival kapcsolatban még ma is láttam egy véleménymegosztást, amely hosszasan elemezte a történteket, más nézőpontokat is behozva, amihez aztán lehet csatlakozni vagy nem egyetérteni vele.
Vagy nézd meg, mi újság a családodban, a munkahelyeden?
Hogy vagy a pároddal, a szüleiddel, gyerekeiddel?
Kontrollálsz vagy meghunyászkodsz?
A munkádat örömmel végzed?
Szívesen kelsz reggelente, hogy jó érzéssel feküdhess le aztán a nap végén?
Vagy netán küszködsz?
Kevés a fizetés, kihasználnak, túl sokat túlórázol, te nem tehetsz semmit sem, ez van, majd lesz valami??
És most én is szeretnék behozni egy nézőpontot neked, aki most olvasod ezt a blogbejegyzést:
Mi van, ha ez az egész komplett őrület, amiről eddig azt hitted, hogy ez csak a külvilág, és semmi közöd hozzá.
Arra most azt mondom, hogy mindaz, amit odakint látsz, az valójában benned van.
Ha harcot, akarást, küzdést, feszültséget, szenvedést, agresszivitást látsz, netán élsz meg, az benned van.
Ami kint, az bent.
Ha ezen van a fókuszod folyamatosan, akkor az energia is ott van, és ezt az energiát fogodteremteni folyamatosan, csak mindig más formákban és más szereplőkkel.
És mivel a nézőpontod mindig ugyanaz, ezért ilyen helyzeteket is fogsz teremteni magadnak,hogy aztán jól bebizonyíthasd,
hogy hát, már megint neked lett igazad, te tudtad előre, te megmondtad!
Upsz, az a huncut egód és a büszkeséged újra és újra győzedelmeskedik.
Pedig lehetne ellenség helyett a barátod is.
Ha igazán szeretnéd.
Most kérdezheted, de OK, Ágota, hogy kell ezt csinálni?
A külvilág bármit is mond, tesz, kérdezd meg magadtól, hogy ez a te igazságod is?
Nem kell, hogy te is a birkanyájjal menetelj!
Bátrak azok, akik ki mernek lépni a sorból, és mernek nemet mondani,mernek önmegvalósítani,
mernek önazonosak lenni, mernek határokat húzni, mernek vágyakat, szükségleteket megélni.
Nem másokét.
A sajátjukét.
Tudom, ez elsőre baromi nehéz lehet.
Kilépni az ismeretlenbe, fejest ugrani a mélyvízbe, ahol más még nem járt előtted, lehet baromi félelmetes.
De ha bevállalod, és őszintén kezded játszani az Élet nevű játékot, a Belső hangodra, intuíciódra, a máskéntérzékelésedre figyelve, akkor fel fogod fedezni, hogy nem vagy egyedül, vannak olyanok, akik hasonló cipőben lépkednek, lehet, hogy pár méterrel előtted, de mutatják az utat.
A Fényed mások Fényével is összeér, és ez a ragyogás, a sohavégetnemérő ragyogás másokat is hívogathat feléd, akiknek pedig majd te mutatod az utat.
Hajrá…
Az út tehát nem kifelé van, hanem befelé.
Ne hallgass rám, próbáld ki!
Szeretettel:
Ágota