Azt hiszem, sokunk számára ismerős a helyzet, amikor áldozatként éljük meg a mindennapokat – hagyjuk, hogy a környezetünk, mások véleménye, vagy épp a társadalmi elvárások formáljanak minket. Azonban éppen itt van a titok: a kaméleon nem veszti el önállóságát a színváltoztatás közben. Mi is képesek vagyunk erre! Az alkalmazkodás nem kell, hogy felőröljön minket. Sőt, az erő és a változásokhoz való rugalmas hozzáállás épp azt jelenti, hogy megőrizzük saját, egyedi „színünket”.
Tudatos változtatással, lépésről lépésre újra visszatalálhatunk önmagunkhoz. A kerámia kaméleonom, ami már régóta a laptopomon pihen, engem is emlékeztet erre. Hoztam magammal ide Tenerife szigetére is, és a legjobban akkor csodálkoztam el, amikor az óceán-parton sétálva, a szuvenír boltok kínálatában egyfolytában kaméleonok jöttek velem szemben.
Bár nem emlékszem, kitől kaptam, mégis az évek során egy olyan szimbólummá vált, ami folyamatosan figyelmeztet arra, hogy bármilyen színűre is változom a környezetem hatására, sosem szabad elfelejtenem, hogy én is önálló lény vagyok, akinek megvan a saját értéke.
A tudatosodás arról is szól, hogy visszanyerjük a saját erőnket, és ne hagyjuk, hogy a külvilág formáljon minket olyan módon, hogy elveszítsük a belső irányt. A kaméleon is azért képes túlélni, mert tudja, mikor kell változtatnia, de tudja, hogy mindig önmaga marad.
Ne hagyd, hogy bármi elhomályosítsa a saját fényedet. Az alkalmazkodás nem gyengeség, hanem erő, ha megtanulod, hogyan használd!
Szeretettel:
Ágota