A suliban most éppen a különböző pszichológiai irányzatokról tanulunk, és egy dolgozatban Sigmund Freud munkásságát dolgozzuk fel. Az ő egyik híres gondolata, hogy „Az élet célja a halál.” Én átalakítottam ezt olyan Ágotásra, miszerint az élet célja az öröm! De rakhatnék az öröm helyébe mást is, akár a harmóniát, a jóllétet is. Nekem ezt jelenti. Efelé haladok, és közben már most is élhetem azt, minden pillanatban, nem kell várnom rá, hogy majd egyszer csak, hoppá, itt lesz. Már most is itt van, azzal, hogy arra fókuszálok.
Tudom, hogy nem azért vagyok, hogy az életem a szenvedésről szóljon, hogy folyamatosan keseregjek, sajnáltassam magam, kenjem a külvilágra, ha valami nem úgy van, ahogy szeretném, nem másoktól várom, hogy megmondják, mit tegyek.
Azért vagyok, hogy élvezzem az életem, azt csináljam, amit szeretek, azt valósítsam meg, amit csak szeretnék, azokkal az emberekkel legyek, akikkel jól érzem magam, oda utazzak, amerre húz a szívem, és még sorolhatnám. És ebben benne van az öröm, a lendület, szenvedély, a tűz, a szabadság, a lelkesedés, áramlás, áradás és legfőképpen a feltétel nélküli szeretet!
És az öröm minden egyes pillanatban itt van, soha nem tűnik el. Vannak helyzetek, események, amikor a szomorúságnak, a bánatnak, az együttérzésnek van helye, megélem, és aztán döntök, hol van újra a fókuszom.
És mindig van választásom!
