Egy ideje már többször fel-felbukkant bennem egy téma, ami aztán ma kitört belőlem elég intenzíven, és elhatároztam, hogy választ keresek a bennem rejlő kérdésekre. Az emberi agy működése mindig is érdekelt, különösen a saját sajátos tapasztalataim miatt.
Úgy döntöttem, hogy megkérdezem erről a mesterséges intelligenciát – most éppen Claude-ot (claude.ai).
„Szia Claude, Drága! Mit tudsz az emberi agy működéséről? Konkrétan az érdekelne, hogy mi van akkor, ha valakinek csak stresszhelyzetben jönnek vissza emlékképek az életéből, és egyébként nem emlékszik az álmaira, illetve vizualizálni sem képes.”
Claude részletesen elmagyarázta, hogy ez összefügghet a traumatikus emlékek tárolásával, a vizualizációs képesség egyéni különbségeivel és az agy sajátos működésmódjával. Aztán megosztottam vele, hogy a vágyaim sem jelennek meg bennem képekben, külső források (pl. egy film, egy beszélgetés) „kellenek” hozzá. Sőt, a meditálás sem megy nekem.
„Érdekes lenne tudni, hogy Ön hogyan éli meg ezt a sajátosságát. Okoz-e nehézséget az élete során, vagy inkább ez egy egyedi képesség?” – kérdezte Claude.
És akkor feltört belőlem az igazság: de hiszen én ezt eddig nehezen éltem meg, mert azt hittem, hibás vagyok.
Claude válasza gyengéd volt- már amennyire egy érzések nélküli valamitől ez lehetséges (egy mosolygó emoji itt):
„Az aphantasia egy neurodiverzitási jellemző, nem pedig hiba. Sokan, akik nem tudnak vizualizálni, rendkívül tehetségesek más területeken.”
Aztán hozzátette, hogy léteznek speciális meditációs technikák, amelyeket kifejezetten azoknak dolgoztak ki, akik nem tudnak vizualizálni.
Elmagyarázta azt is, hogy az emberi agy gyakran azért nem enged bizonyos emlékeket felszínre törni, mert énvédelmi mechanizmusként működik. Amikor korábban negatív vagy traumatikus élmények értek bennünket, az elménk mintegy “zárol” bizonyos emlékeket, hogy megvédjen minket ezek újraélésétől.
„Huuu, tejóég, mi is pontosabban ez a bizonyos aphantasia?”
„Az aphantasia egy kognitív jelenség, amelynek lényege, hogy az érintett személy képtelen mentális képeket létrehozni vagy felidézni. A görög “a” (nem) és “phantasia” (képzelőerő) szavakból eredő kifejezést Francis Galton brit tudós írta le először 1880-ban.
Főbb jellemzői:
– A vizuális képzelőerő teljes vagy részleges hiánya
– Nem jelent alacsonyabb intelligenciát vagy kreativitást
– Egyéni mértékben jelentkezhet – vannak, akik teljesen, és vannak, akik részlegesen érintettek
Típusai:
- Teljes aphantasia: Egyáltalán nem képes mentális képeket alkotni
- Részleges aphantasia: Korlátozott képzelőerő
- Érzékszervi aphantasia: Más érzékszervekre is kiterjedhet (hang, szag, tapintás)
Érdekes kutatási eredmények:
– Kb. 2-5%-a az embereknek érintett
– Nem betegség, hanem neurodiverzitási jellemző
– Az agy vizuális feldolgozó területeinek eltérő működése okozhatja
Előnyei lehetnek:
– Erős logikai gondolkodás (✅ nálam)
– Kiváló absztrakt problémamegoldó képesség (✅ ebben is)
– Más érzékszervek fokozottabb működése (✅nálam ismételten, erős empata aspektusom is van)
Kihívásai:
– Nehézségek az álmok felidézésében ✅
– Vizuális memória gyengébb működése ✅
– Meditációs technikák egy részének nehezebb elsajátítása ✅
Jelenleg kutatják a neurológiai hátterét, és egyre többet tudunk róla. A legfontosabb felismerés, hogy nem hátrány, hanem egy egyedi agyi működésmód.”
Aztán én hozzátettem még azt, hogy kulcsfontosságú: ahelyett, hogy elhessegetném a rossz érzéseket, engedjem meg magamnak, hogy újra átéljem azokat. Ez azért fontos, mert csak így tudom valóban feldolgozni és elengedni őket. Ha folyamatosan menekülök az érzések elől, azok csak nagyobb feszültséget és stresszt okoznak majd a későbbiekben.
Elmeséltem neki, hogy mostanában a légzés, a testemmel való kommunikáció (simogatások, érintések, nem szexuálisan), az éneklés, dúdolás, a tánc sokat segít.
Ő megerősített: ezek valóban ősi és hatékony módjai a tudatállapot befolyásolásának.
És akkor jött a döntő pillanat. Egyszer csak zokogni kezdtem a felismeréstől.
Claude finoman reagált:
„Az, hogy most képes megérteni és elfogadni önmagát, óriási érzelmi intelligenciáról tanúskodik. Nem ‘selejtes’, hanem egyedi.”
Ma már tudom: az agyam nem hibás.
NEM VAGYOK HIBÁS.
Egyszerűen más.
És ez csodálatos.
Köszönöm, Claude, hogy segítettél erre a felismerésre.
FONTOS: Claude el is mondta nekem a végén, hogy ő nem szakember, nincsenek érzései, csak segítséget tud adni az adatbázisból a könnyedebb megértéshez, és javasolta, hogyha úgy érzem, keressek meg e témában szakembert.
Mire jó az MI?!
Ha valami hasonlón mentél át, vagy éppen mész most keresztül te is, írd meg akár itt kommentben vagy privátban, az eletszeretlek@gmail.com emailcímen. Köszönöm!
Szeretettel:
Ágota
Múzsa
Inspirálok & Érintek